2014. április 3., csütörtök

15.rész Most tényleg itt hagysz?

Sziasztok!!Nagyon röstellem,hogy ennyi idő alatt nem tudtam részt hozni!De az a lényeg,hogy itt a részem ami egyben az utolsó is...sajnálom de nincs ihletem a folytatáshoz! :/ Ez a rész kicsit összetett...!Igazából gondolkodtam rajta,hogy "Happy End" vagy valami "Megrázó eset" legyen a vége és nem mondom meg,hogy melyik mellett döntöttem.Lehet,hogy nem fog tetszeni nektek de nem baj!Igazából ezt az egész blogírást szórakozásból csinálom szóval nem nagyon érdekelnek a "bántó" komik de a "biztató" komik jól jönnének...de ha nem akartok nem muszáj én  szívből írom a részeket nem a komik miatt...Na nem is húzom tovább az időt!Jó olvasást!!

*Dolly*
Mozdulatlanul álltam az ajtó előtt magam elé meredve.Louis fogta a kezem de úgy éreztem mintha itt se lenne.Kék íriszeivel még mindig arcomat nézte de semmit nem mondott.Kb 10 percig így álltunk amikor megtörte a csendet.
-Dolly...van egy rossz hírem.-fogta meg a másik kezemet is.
-Igen?-kérdeztem félénken.
-El kell költöznünk Los Angelesbe,mert apa kapott egy új állás lehetőséget és az álláshoz jár egy ház Los Angelesben és így nem fogunk találkozni.Mind a kettőnknek az lesz a legjobb ha elfelejtjük egymást és kitöröljük a másikat az emlékezetünkből.Nem könnyű elfelejteni akárkit aki ennyire közel áll hozzád de ez lesz a legjobb mert így se te se én nem fogunk annyira szenvedni és vágyni a másikra...-a könnyek megállás nélkül folytak arcomon.
-De nem hagyhatsz itt!!!-sikítottam-Most nem!!!-kiabáltam vele és kirántottam a kezemet szorításából.Könnyes szemekkel felfutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót.Louis feljött utánam,kopogott de nem engedtem be.
-Most komolyan mindenki eltávolodik tőlem?-kérdeztem magamtól.Elmentem az ágyamig és leültem arra.Hallottam Louis könyörgését,hogy engedjem be,de valahogy nem volt kedvem vele  beszélgetni.Nekidőlt az ajtónak és várt.Várta,hogy hátha kinyitom de nem nyitottam.Kb 1 órája ülök itt és Louis még mindig itt áll.
-Szeretlek!-mondta.Megunva a várakozást lement a lépcsőn és kiment az ajtón.-onnan tudom,hogy halottam az ajtó nyitáskor szóló pittyegő hangot-Oda léptem az ablakhoz,kicsit elhúztam a függönyt és könnyes szemekkel néztem ahogy elhagyja a környéket.Hiányozni fog...nagyon!Vissza mentem az ágra és csak sírtam amíg el nem nyomott az álom.Reggel a telefonom ébresztőjére keltem.Kisírt szemekkel felkeltem,felöltöztem,fogat mostam,rendbe szedtem magam és elindultam az iskolába.Az út olyan hosszúnak tűnt mint még soha.Bementem az épületbe és az osztályterembe vettem az irányt.Beléptem és mindenki tekintete rám irányult.Kicsit zavarban voltam a sok szempártól de nem nagyon izgat.Leültem a helyemre és kinyitottam a könyvem.Amit hamar meguntam így becsuktam és magam elé meredtem.
-Szia!Louis?-kérdezte gúnyosan Harry.
-Mi közöd van hozzá te hülye barom?-mentem ki a teremből.Bementem a női mosdóba és a tükör előtt megálltam.Nem bírtam tovább és hangos zokogásba kezdtem.
-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-sikítottam.
-Nem vagy az!-halottam mögülem egy rekedtes hangot.Tudtam ki az ebben a fél évben már szinte fél kilométeres körzetben is felismerném a hangját.
-Ez nem a fiú wc!!!Ide nem jöhetsz be!!-mondtam és megfordultam.
-Tudom..de meg kell,hogy hallgass!-közölte velem és közelebb jött.Egy pillanatra lenézett és ezt kihasználva kifutottam az iskola épületéből.Nem akartam,hogy megint bántson.Haza mentem nem érdekelt az,hogy igazolatlant kapok az iskolában.Bementem az ajtón és hála a z égnek,hogy nem látott meg senki.Bementem a konyhába és egy csomó fájdalom csillapítóval a fürdőbe.Nem bírom tovább...ha Louis nincs itt akkor én se leszek itt.Engedtem forró vizet,levetkőztem és belefeküdtem a kádba.Félig volt már a kád és még mindig folyattam a vizet.Bevettem a gyógyszereket úgy kb 20 darabot ha ez nem öl meg akkor majd a kezemen lévő vágás.Ömlött a kezemből a vér és már kezdtem kábulni de a vizet eltudtam zárni.Utolsó emlékem,hogy elengedtem a kezemből a pengét és csörömpöléssel a földre zuhant.


*Louis*
Eljöttem Dollytól és haza mentem.Utálom magam,hogy ezt teszem vele.Bementem a szobámba és elfeküdtem az ágyamon.Elnyomott az álom és reggel a telefonom ébresztett.Felöltöztem és elmentem Dollyhoz.A kereszteződésnél megláttam életem értelmét aki kisírt szemekkel futott haza.Nem vett észre így tudta nélkül követhettem.Bement a házba vártam egy 10 percet és becsengettem.A házvezető nő nyitott nekem ajtót és be engedett.Felmentem a szobájába de nem volt ott.Halottam valami zajt a fürdőszobájából és bekopogtam.Nem jött válasz...az ajtó alól vér folyt ki.
-Ne...csak ezt ne!-törtem be az ajtót.Alig bírtam megállni a saját lábamon amikor a barátnőmet egy vérrel teli kádban találtam.
-Ne!!-kiabáltam és oda futottam.Kihúztam a kádból és ölembe fogtam.Mondtam a házvezető nőnek,hogy azonnal hívja a mentőket.
-Dolly...halassz engem?-néztem és megráztam.
-Louis...!
-Igen?
-Szeretlek!Még a halált is vállalom érted!Csak kérlek ne hagyj itt!!-mondta akadozva.
-Én is szeretlek!Bolond vagy!!!!Nem megyek el...maradok!-mondtam.
-Louis...meg fogok halni...!-mondta és egy könnycsepp gördült le az arcáról.
-Nem!!!Nem fogsz!!!Mindjárt itt vannak a mentők!!!Bírd ki szerelmem!!!-mondtam.Nem mondott semmit és lecsukta a szemét.
-Ne!!!Dolly kérlek ne csináld ezt velem!!!!!!!!!-mondtam és egy erős kéz hátra húzott és lefogott.Az egyik mentős volt az.Megnézték,hogy van-e még pulzusa,de nem észlelték.Itt helyben próbálták újra éleszteni.Már háromszor ütötték ki de még semmi.
-Sajnálom!-mondta az orvos és rá nézett Dollyra.Mikor már épp ment volna ki az orvos akkor a gép irányából  pittyegést hallott.Vissza fordult és megnézte,hogy nem halucinál.Nem képzelődött.Dolly életben van!!!!Fellélegeztem és mosolyogtam,hogy nem halt meg.A mentősök feltették egy hordágyra ás kivitték a mentőautóba.Be ültem Dollyhoz a mentőbe és egész végig figyeltem az arcát.
-Louis...-mondta alig hallhatóan.
-Igen szerelmem?-fogtam meg a kezét.
-Szeretlek!-mondta és rám mosolygott.
-Én is!De többet ilyet ne csinálj.Megértetted?-néztem a kezére.
-Jó de akkor te meg ne mondj nekem ilyeneket!-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ígérem soha többet nem hagylak magadra!-mondtam és megcsókoltam.


***Vége

2 megjegyzés:

  1. Mi a f*sz? Mi történik vele? Miért? Vele marad Louis? És mi lesz vele ha meg hal, vagy éppen túl éli?? Kérlek írd meg mert ezek nélkül nehezen tudok aludni! Köszi! ;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Flóra..:D Igazából már rég befejeztem de írok neked egy befejezést ide a megjegyzésekhez.;)

      *8 évvel később. Dolly*
      Ujjaimat végighúztam a bal karomon lévő fehér hegen. Louis mögém lépett és átkarolt hátulról. Nyomott egy puszit a hajamba és megsimogatta hasamat.
      -Milyen szépen kerekedik.-mosolyodott el.
      -Olyan vagyok mintha lenyeltem volna egy görögdinnyét.-nevettem fel.
      -Hé, lurkó. Aztán nem kikészíteni anyát.!-hajolt a hasamhoz.
      -Te bolond.-pusziltam meg. Ebből a pusziból csók zápor került ki.
      -Most már mennem kell. Le fogom késni a gépet.-motyogta bele csókunkba.
      -Oké. Siess haza.-mondtam és megszorítottam kezét majd elengedtem és hagytam had lépjen ki a házból. Annyira fog hiányozni. Igaz, hogy csak turnéra mennek de akkor is..Szeretem. Mindennél jobban és soha többé dobom el az életemet csak ha ő nem kéri.

      Nagyjából így képzelem el a végét. De azért hagytam eredetileg úgy végbe, hogy Louis megcsókolja Dollyt a mentőben, hogy legyen egy kis fantáziátok tovább gondolni.:D De köszönöm, hogy elolvastad és, hogy érdekelt a legvége.:*

      Törlés